Kovácsi stoppos

Lassan két hónapja stoppolok (na jó, addig még van egy hetem), és az eddigi összesítés alapján meglepően jók a tapasztalataim. Tény, hogy Nagykovácsival szerencsém van, bizalmasabbak is az emberek, de mégis nehezebb és rosszabb reggelekre számítottam. Egyetlen egy alkalommal…

Elég rég nem jelentkeztem sajnos új bejegyzéssel, igazából alkotói válságban szenvedtem (vagy csak szimplán lusta voltam, magam sem tudom). Sok esemény nem is történt, nem voltak egetverő, világotmegváltó beszélgetések, bár sok szimpatikus (és néhány antipatikus) embert…

Szakad a hó. Gyönyörűen, lassan, nagy pelyhekben. Tudom, hogy az autósok és a BKV rémálma, de akkor is csodálatos dolognak tartom. Lélekmelengető számomra.  Mire leértem a kijelölt helyemre, már rajtam is megmaradt a hó. Kilógó hajtincseim fehérbe öltöztek. :) Felemelt…

Elég ramatyul indult a reggelem: a téli kabátomat - működőképes zipzár hiányában - nagy bőszen gomboltam be, amikor a középső gombja kilőtt, mint egy szovjet rakéta... Remek, akkor ma fázni fogok. A felső gombot összeillesztve indultam útnak, de még előtte gyorsan lecseréltem…

Ma kellett vagy 10 perc várakozás, mire felvett egy kedves stoppos, de nagyon sokan mutogattak. Hogy mit, arra nem sikerült rájönnöm sajnos. Talán az lehet a megoldás, hogy nem mennek nagyon beljebb, hanem Kovácsiban maradnak. Volt egy Renault Kangoos fickó, aki felvett volna, de Budakeszi…

Nagykovácsiban lakom egy ideje, amit be kell vallanom, egyszerűen imádok. Imádom a dombokat, a nyugalmat, a csendet és a gyönyörű házakat. Először lakom vidéken, annak ellenére, hogy volt már néhány otthonom.  Amit viszont kevésbé szeretek, az az, hogy rá vagyok…