Szakad a hó. Gyönyörűen, lassan, nagy pelyhekben. Tudom, hogy az autósok és a BKV rémálma, de akkor is csodálatos dolognak tartom. Lélekmelengető számomra.
Mire leértem a kijelölt helyemre, már rajtam is megmaradt a hó. Kilógó hajtincseim fehérbe öltöztek. :)
Felemelt ujjal vártam mai jótevőmet, aki rekordsebességgel érkezett: nagyjából az 5. autós fel is vett.
Kedves, fiatal, 32 körüli szimpatikus hölgy volt egy 7személyes Toyota Corollával. Adyligetig beszéltük meg az utat, mert még Hűvösvölgy előtt fordul el Biatorbágy irányába. Ott dolgozik minőségellenőrként. Bevallottam neki, hogy nem egészen tudom, hogy mit takar ez a munka, erre csak nevetett, hogy rengeteg papírmunka. :) Nagyon mosolygós, vidám természete volt, egészen feldobta a reggelemet. :)
Volt szomorú téma is, pl. hogy egy hónapos volt a pici fiuk, amikor a férjét kirúgták a munkahelyéről. Meséltem, hogy sajnos páromat egy hete rúgták ki, ami hidegzuhanyként ért minket, hisz meg voltak vele elégedve, de sajnos ilyen az élet, semmi sem biztos, semmi sem örök.
A sofőröm azt is mesélte, hogy most egy éves a fiuk, és sajnos alig lehet vele, mert muszáj bejárnia dolgozni, a férje azóta sem talált állást.
Látszódott a mosolya mögött, hogy belül szenved, amiért nem tölthet elég időt gyermekével. Mégis tiszteletre méltó, hogy igyekszik erős lenni és helytállni.
Az időt annyira elbeszélgettük, hogy Adyliget után szálltam ki a kocsiból, de szerencsére még a körforgalom előtt, ahol letérne Biatorbágy irányába, úgyhogy az Ady lépcsőnél vártam a 63-as buszt. A képet is ott készítettem.
10 perc várakozás után végre megjött a busz, amire felszálltam, felmutattam a Budapest bérletem és már robogtunk isHűvösvölgy felé.
Élveztem a mai utat, nagyon kellemes beszélgetőpartnernek bizonyult a nő, ráadásul úgy köszönt el, hogy biztosan találkozunk még. :)
Remélem... :)