Lassan két hónapja stoppolok (na jó, addig még van egy hetem), és az eddigi összesítés alapján meglepően jók a tapasztalataim. Tény, hogy Nagykovácsival szerencsém van, bizalmasabbak is az emberek, de mégis nehezebb és rosszabb reggelekre számítottam. Egyetlen egy alkalommal szálltam azóta buszra azért, mert nem vettek fel 10 perc alatt, de erre is van jó magyarázat: iskolaszünet volt és nagyon kihaltak voltak az utcák, alig járt autó, így jobbnak láttam nem várni tovább és a buszra felszálltam, majd lyukasztottam egy jegyet. Ez egyébként vicces volt, mert nem akartam hátráltatni az embereket, ezért nem a sofőr szeme előtt lyukasztottam, hanem az egyel hátrébb lévő lyukasztónál, ami miatt kaptam is a beszólást. Látszik, hogy gyakorlatlan vagyok az első ajtós felszállásnál. :)
Visszatérve az eddigi összegzésre: az emberek nyitottak és sokkal sokkal kedvesebbek, mint a bkv-n. Szeretnek (na nem mindenki) beszélgetni, érdeklődőek. Itt jegyezném meg a tömegközlekedést használók védelmére, hogy én is mufurcabb vagyok a bkv-n:
- Késik a rohadt busz...
- Túl hideg van / túl meleg van, és még büdös is!
- Menj már arrébb, miért löksz fel a táskáddal??
- Miért nem mész beljebb?? stb.
Sok jó ember kis helyen is elfér, de hamar megutálják egymást! :)
Persze kocsival is vannak problémás helyzetek:
- Minek mész 40-nel?? (40-es táblánál történt)
- Menj már gyorsabban!
- Na, a hülye le akar tolni, hát mindjárt befékezek, aztán megtanulja!!
- Kérvényt nyújtsak be, hogy végre elindulj? Nem jön senki jobbról kicsihuszár!
De a kocsiban mégis a saját kis birodalmadban vagy: olyan a tisztaság, ahogy te gondoskodsz róla, és ami nagyon fontos: nem másznak bele a személyes teredbe, az aurádba.
Tegnap egy kedves családdal utaztam reggel, anyuka vezetett, tinédzser lánya az anyós ülésen, fia pedig hátul középen. Én is beültem hátra a sofőr mögé és jól éreztem magam, jól indult a reggelem. Jót beszélgettünk, egy kicsit angoloztunk is. Anyuka és lánya angol nyelvvizsgára készülnek, és a bűvös kérdéses mondat így hangzott: Zsuzsa azt mondta, hogy ha ki sütött volna a nap, akkor elment volna futni. Hát mindenki hebegett habogott és a nyelvtan fodros bugyros zugaiba merülve hirtelenjében mindhárman megbuktunk. :) A végén azt hiszem egy ilyen lett belőle: Zsuzsa said that if the sun would shine ... és itt abba is hagytuk, mondván, hogy á, ez nem jó így. :) Amikor a gyerekek közben kiszálltak, Piroskával, az anyukával megbeszéltük, hogy igen, ideje lenne már elkezdeni futni, hisz itt a jó idő, majd ajánlott is egy jó útvonalat a Muflonitató irányában. Majd meglesem szerintem, bár még a Muflonitatót sem láttam, ez egy Nagykovácsiban híres büfé, a Zsíros-hegyen.
Az igazat megvallva szeretek stoppolni. Egyrészt érdekes és szimpi emberekkel találkozom, másrészt kocsival jutok el a villamosig, vagy akár a Széll Kálmán térig is, ami - még ha dugó is van - gyorsabb és kényelmesebb, mint a BKV. Oké, volt már, hogy szinte semmit nem beszéltünk a sofőrömmel és igazából el sem tudtunk kezdeni kommunikálni, de szerintem ez érthető és normális: reggel van, álmos vagyok és különbenis... :)
Tudom, hogy nem jut el a blogom (egyelőre!) az illetékesekhez, de ezúton is köszönöm és nagyon hálás vagyok Nagykovácsi lakosságának, hogy ennyien felvesznek és igenis törődnek a stopposokkal! :)
